�gy k�rbevesz a s�t�t, minta bel�lem n�tt volna ki. �gy hunynak ki a f�nyek mintha �n k�rtem volna �ket. T�voli csillag ragyog csak szememben. �gyamban fekve, messzi bolyg�k villan�sa �rzi gondolatom. L�thatatlan k�telet enged nekem, �s �n szememet becsukva az �gbe jutok. Lass� feh�rs�g keveredik a t�n� s�t�ttel, b�r�m�n az embert soha el nem �r� �raml�sok cik�znak, olyan j� ott fent, hogy soha nem akarok lej�nni. Nyugodtan dobog sz�vem, minden �sszeh�z�d�s�ra figyel az eg�sz testem. Agyam elengedi a h�tk�znapok korl�tjait, �s gondolkod�s n�lk�l a v�gtelens�gben lebeg. Er�s vagyok, nem fog rajtam a f�lelem, gondjaim, ak�rmi volt mind elengedem. �temes zen�je a pulz�l� vil�g�rnek teljesen kit�lti l�nyem. Mad�r sem akarok lenni, ember sem. Fent maradni, az volna j�. Figyelni hogyan forog k�rbe �s k�rbe az a bolyg�. M�gis visszaereszkedem ide, hol a s�t�t olykor tasz�t, �s a f�ny is f�j. T�d�met leveg� t�lti ki �jra �s sz�vem mag�nya tov�bb hasad.

Bp. 2010. �prilis 16.