Mocskos testemet nem l�ttad. Nem l�ttad remeg� sz�m. Nem l�ttad v�rz�, felszakadt sebeim, �s megt�p�zott ruh�m. M�gis elhagyt�l. Egyetlen oltalmam Te volt�l a d�rg� �jszak�ban. Gondolatban itt volt�l velem, �s m�gsem. P�nc�l volt a c�l, hogy kellek �s akarsz. Er� volt a sz�v, mi �rted dobogott. Tud�s volt az agy, mivel �rted gondolkodtam.

M�r nem �gy megyek, mint eddig. Nem az sz�m�t, ami eddig. Pr�b�ra teszem magam, mennyit �rek, mennyit �lek. Pr�b�ra, kinek kellek. Ha neked nem, h�t kellek-e az �gnek.. De m�r � sem akar. Goly�k s�v�tenek, �s �n minden szikr�z� torkolatt�zzel farkasszemet n�zek. B�tors�g, �r�lts�g, �s sorstalans�g mi f�lembe ord�t, de nekem m�r hangom sincsen. Csendben szenvedek. Ha k�v�lr�l nem j�n a seg�ts�g, majd magamban gerjesztem.

Akarom, hogy szenvedj. Akarom, hogy tudd meg�lt�l. Akarom, hogy tudd testembe k�st d�ft�l, �s k�nz�n v�gigh�ztad azt rajtam. Gonosz vagy �s led�r, mindig is tudtam. M�gis hittem, mert nem volt m�s, csak a hitem. Istenem volt�l, te teremtett�l, te is �lsz meg. Akarom, hogy tudd. Akarom, hogy szenvedj.

B�r v�rezn�k, hogy v�remmel �rjam meg utols� levelemet. B�r �rz�st kelten�k benned…

Ha �n nem kellek nekem sem kellesz Te. Hagyj, el kell mennem.

Ansbach, 2009. j�lius 31.