Nem l�tod verseimet soha, helyetted �s nem melletted olvas bennem mostoha, ostoba, ak�rki. T�ged az id� m�r temet. Kellet neked m�s, mit a vil�g… igyekezt�l �s most l�sd mi v�r. �n. V�gyom, val�j�ban nem v�rom csak akarom, hogy sz�d �r�lje gondolatom, mint a malom, szemed m�g� lopd lelkem egy darabj�t �s mondd el �gy, ahogy �n �rom �letemnek egy-egy pillanat�t.

Nem nagy k�r�s, gyere vissza �s olvass. Ne v�rj tov�bb a mennyi port�n, szavald, ord�tsd mit �n �rok! Ne kelljen m�r t�bb indok, te gy�va ember, ki megvon mikor szomjat olt f�nyes vize, de mindig csak a gondok. Te undok. Kellen�l. Helyeden a fagyos sz�l kucorog. Arcodra por �l. A vil�g, ami volt�l, lassan elszender�l.

Csr., 2009. december 15.