FL�R�NAK

Most azon musz�j elmerengnem:
hogyha te nem szeretn�l engem,
kiolthatn�m dr�ga szenem,
lehunyhatn�m f�radt szemem.

Mert j� meghalni. T�n �r�ln�k,
ha nem szeretn�l �gy. Ki�ln�k
a feh�rhab� z�ld egek,
fecseg� csillagfellegek

mell� a nyugalom partj�ra,
a nem �res �r egy martj�ra,
szeml�lni a vil�gokat,
mint bokron a vir�gokat.

Haj�sinas koromban, ny�ron,
a z�rg�, vontat� Tat�ron,
egy sz�p napon munk�tlanul,
mint aki �r�m�t tanul,

b�multam a Dun�t, meg�radt,
libegtetett leveles �gat,
�gy kanyar�tott sok fodort,
deszk�t harapd�lt �s sodort

olyan sok sz�p villog� dinny�t
a s�rga �r, hogy el se hinn�d
�s �n se hinn�m el tal�n,
ha nem ten�ked mondan�m.

Piros alm�k is ringat�ztak,
z�ld paprik�k bicegve �sztak,
most ez, majd az lett volna j�.
S �llt �s b�lintott a haj�.

Ilyen lenne az �ri szemle.
Milyen sz�p! - b�lintva mindenre,
megl�tn�m, milyen k�ken �g
az �g, mely hozz�d illen�k.

Mert a mindens�g r�ad�s csak,
az �let mint az �rad�s csap
a hal�l partszeg�lyein
t�l, �r�k, sz�vek m�lyein

t�l, t�l a hallgatag hat�ron,
ak�r a Duna akkor ny�ron...
Mert szeretsz s nyugton alhatom,
neked �n be is vallhatom

az elmul�st�l tetten �rten,
hogy �nmagamba �n se f�rtem,
a lelkem az�rt k�zvagyon
s az�rt szeretlek ily nagyon.

1937. m�rc.