Elt�ntek, felsz�radtak a Hold f�ny�ben. M�lyre mer�ltek a mozdulatlan v�zt�kr� t�ban. Felperzsel�dtek a Nap f�ny�ben. Elf�jta �ket a kedves �szi sz�l.

Valahol m�shol keveregnek, valahol m�shol olvadnak egym�sba a szavak. Valahol m�shol alkotnak egy eg�szet, m�st nyugtatnak, m�st l�z�tanak, m�st �lelnek, m�st szeretnek.

Nem j�nnek haza, nem akarnak. H�vhatom, csalogathatom, �g�rhetek megbecs�l�st, sz�pet �s j�t, k�z�ns�get �s lapokat, nem j�nnek. Szerelmes lett a szomor� szem� Holdba, szerelmes lett az �lel� v�zbe, szerelmes lett a Nap megnyugtat� melegs�g�be, szerelmes lett a sz�l suhan� t�nc�ba. Nem becs�ltem meg m�g n�lam voltak egy�tt �gy n�gyen. Hagytam kics�szni kezemb�l �s v�gign�ztem ahogy ujjaimba kapaszkodva elmennek. Mosolyogva k�n�ltam tenyeremen az ez�st sz�n�nek, a k�k m�lys�g�nek, az arany csillog�s�nak, a leveg� herceg�nek. Eladtam �ket �s visszavenni nincs p�nzem.

Nincs p�nzem �s nincs aranyam, nincs m�som csak a lelkemben hely nekik. Nincs m�som csak remeg� kezem melyben a toll �rtelmetlen�l forog �s felismerhetetlen alakokat rajzol.

Hely�t �rzem csak, de a szavakat nem. Nem akarnak m�r gondolataimmal heves t�ncot j�rni, hogy k�s�bb k�nny�t� szerelmes egyes�l�s alatt kil�k�djenek egy eg�szen �rtalmatlan, sz�zi fel�letre.

Nem akarnak mocskol�dni elm�mmel. �lvezik tiszta �s kihaszn�latlan szerelm�ket.

�lvezz�tek.

Ansbach, 2008. 12. 03.