Alkony

Csendesen, megnyugtat�an, harmonikusan nyaldossa a part sz�l�t a tenger. Alkonyati nyugalom sz�ll al� a t�jon. A f�ny nyugodtan elh�z�dik, ezt a napot is beteljes�tette. A s�t�t nyugodtan el�m�szik, ny�jt�zkodva �s szel�den, mert v�gre �jra � van soron. Testetlen �l�l�nyk�nt gubbasztok, szem�lyemmel belekont�rkodva a term�szet k�rforg�s�ba. Pr�b�lom �t�lni mindazt, mit adhat nekem, mit elvehetek ebb�l a r�g�ta tart� k�rforg�sb�l. �ljen harm�ni�ban bennem a s�t�ts�g �s a f�ny, nyugodtan hull�mozzon l�nyemben a szeretet, meg�rt�en adja �t egym�snak a helyet mi egym�s ut�n j�n, ne ragaszkodjak semmihez, mert mindenb�l �j j�n. Ne legyen neh�z, �l� �letet �lnem.

Mag��v� fogad a term�szet. Gyermek�v� sz�l az alkony �s k�nyeztet�sem�rt mindent megtesz. Utols� sugaraival arcomat cir�gatja a Nap majd gyeng�den a s�t�ts�g karjaiba ad. Sz�tlanul �lvezem kiv�teles helyzetem �s mindk�t kezemmel elengedem mindazt mi nyomasztja �letem. Mosoly n�lk�l nevetek �s cs�k n�lk�l megcs�kolom a tengert. Ujjaimat m�lyre f�rom a homokba �s fejemet h�trahajtva meghatottan k�nnyezek. Megad mindent, mit adhat nekem. Elveszek mindent mit elvehetek. F�lhom�lyhoz szokott szemem k�nnyed�n l�t mindent. L�tom a t�bbieket amint er�sem pr�b�lkozva hevesen ver� sz�vvel nyugalmat hintenek arcukra. L�tom a szerelmes p�rokat ahogy egym�s kez�t fogva szeretet�ket m�shoz l�ncolva egym�ssal j�tszanak p�rjukat saj�t sz�v�k el�l titkolva. L�tom a k�bor l�nyeket ahogy saj�t s�rjukba igyekeznek. L�tom az agg�d� any�kat ahogy k�t kez�kkel �lelik hamis szabads�gra t�r� gyermek�ket. L�tom az ap�kat ahogy k�nnyes szemmel �t�lelik nyugodni v�gy� feles�g�ket, de nyugalmat nem adhat csak puha �s meleg szeretetet.

Azt�n l�tom �ket ahogy fel�m j�nnek. Mosolyognak ,�lel�sre ny�jtj�k kez�ket �s �des sz�v�kbe fogadnak engem. Hitetlenkedve �s v�r�n n�zem �ket, a homokb�l lassan �s elm�ly�lten felemelkedek. Szeretet�k k�nnye v�gigfolyik arcukon �s az �n torkomat is a s�r�s fojtogatja. Mosolyogva sietek karjaikba, hogy �jra meg�lelhessem csal�domat. Arcukat �r�kre lelkembe m�lyesztem, annyira-annyira v�gyom �lel�s�k mint a sz�raz f�ldben haldokl� vir�g az es�cseppeket. M�r ott vagyok, egy l�p�s �s �lel�s�kbe m�lyeszthetem roncsolt sz�vem.  A sz�l hirtelen felkap �s t�volra visz, talpam alatt hideg beton fut el, egyre feljebb �s feljebb emelkedem. Lefel� n�zek �s hegyeken, havas hegycs�csokon �t viszi a sz�l lelkemet m�g v�g�l a h�z f�l� �r�nk �s testembe ejt. Zih�lva, r�ndulva �bredek �s semmire, semmire de semmire nem eml�kszem.

Ansbach, 2009. janu�r 16.