Sz�l-j�t�k

Szell� t�ncol v�gig az utc�n. Halkan v�gigsimul a falakon. Id�tlen�l j�rja �tj�t, mag�val visz rosszat, j�t, �leteket, szavakat, v�rcseppeket, felsz�rad� k�nnyeket. Er�s�dik, elgyeng�l. Karcol, simogat. Gondolkodva n�zem �tj�t, �s irigylem a szabads�g�t.

�n magamba sz�vom az id�t, �tj�rja minden sejtem a m�sodperc, lassan elhalnak s hely�kre �jak teremnek. �tfolyik testemen a perc, a n�gy liter, l�ktet, hoz �s visz, cser�l, dolgozik.

Az �ra is k�szk�dik. Mutat�ja megremeg minden m�sodpercn�l, az id� futna �s oly neh�z visszafogni… V�gigk�zdi �let�t az id�vel, m�g a fogaskerekek el nem kopnak, m�g hely�kre m�la por ker�l. A falr�l leker�l, �sszez�zva, eml�kezetlen�l. Elfeledve.

Ujjaimb�l kifolynak a bet�k. Lefekszem �s m�r r�mre j�r az agyam. �rz�seket percek alatt egyszer� versbe foglalom, majd szemet hunyok r�juk �s g�rcs�sen elalszom.

�tfolyik rajtam a kor. �rzem serceg�s�t. Kezem rem�nytelen�l ut�na markol, de nem fog m�st csak a szob�n �tfut� szell�t. Elvisz engem is, elviszi a k�nnyemet. Ujj�val v�gigh�zza arcomon azt, sz�vemn�l k�rt �r, majd hirtelen elkapja m�g nedves ujj�t. �n is egy leszek az eml�kezettel mit mag�ba foglal.

Holdvil�gos �jszak�ban tov�bb t�ncol. L�p�sei nyom�n finom por kavarodik. Lass� �s kecses t�nc�t nem l�tja senki, csak ritmus�t �rezheti akit egy l�p�sen �tseg�t. Hangtalan dallammal t�volodik, �s �n csak n�zhetem, v�gyhatom �tj�t m�g � j�tszik zord falakkal.

Ansbach, 2009. m�rcius 5.