Az ablakokkal szemben k�t fotel volt. M�ria sz�lt, hogy �ljek le. Le�ltem, kicsit v�rtam. Kicsit elmer�ltem m�ly szemeiben, azt�n feltettem a k�rd�seimet. Megtudtam, hogy a gyermekek v�rnak. V�rnak, hogy a kir�lyok hazah�vj�k �ket, v�rj�k, hogy haz�jukban elm�ljanak az �vsz�zados h�bor�k �s �jra otthonukban pihenhessenek meg szeret� sz�leikn�l. Mindny�jan hercegek, hercegn�k. Mindent megkapnak amit szeretn�nek lesz�m�tva a szeretetet. Azt nem tudj�k biztos�tani nekik, arra nem alkalmazhatnak embereket. Megtudtam azt is, hogy M�ri�nak nagyon rossz �rz�s, hogy nem szeretheti mindet �gy, mintha a saj�t gyereke lenne, hogy nincs r�juk el�g ideje.

Megk�sz�ntem a besz�lget�st, majd kimentem a szob�b�l.

Ezekkel az inform�ci�kkal a fejemben folytattam s�t�mat a parkban. N�ztem a gy�ny�r� fel�p�t�s�t, a mestermunk�t, a vir�gokat, a f�kat. N�ztem egy�tt az eg�szet, �s nem �rtettem. Nem akartam �rteni semmit. �t�reztem a reggeli csendet ami a gyerekek szob�j�ban fogadott, �rettem a n�z�st, a k�z�nyt. Napom h�tralev� r�sze a gondolkod�ssal telt. Seg�teni akartam, adni nekik valamit, tudtukra hozni, hogy a vil�gnak nincs v�ge, megosztani vel�k a szeretetet. Seg�teni akartam, �s gondolkodtam hogyan tudn�k. Az �jszaka is a parkban lelt, a csillagokt�l v�rtam a v�laszt. Felt�lt�dtem az �jszaka puha �lel�s�ben, de m�g a napfelkelte sem adta meg a v�laszt k�rd�seimre. Egyed�l maradtam sz�nd�kommal.

Elk�vetkezend� napjaimat figyel�ssel t�lt�ttem. N�ztem mikor mit csin�lnak a kicsik, mikor vannak a parkban, mikor a szob�jukban, mit j�tszanak, hogyan, egym�ssal hogyan kommunik�lnak. Figyeltem �ket er�sen, �s �rteni akartam. Bele akartam m�szni kicsi sz�v�kbe �s �rezni �ket.