Arany lak 2.
mTimi 2009.03.28. 00:31
Az ablakokkal szemben kt fotel volt. Mria szlt, hogy ljek le. Leltem, kicsit vrtam. Kicsit elmerltem mly szemeiben, aztn feltettem a krdseimet. Megtudtam, hogy a gyermekek vrnak. Vrnak, hogy a kirlyok hazahvjk ket, vrjk, hogy hazjukban elmljanak az vszzados hbork s jra otthonukban pihenhessenek meg szeret szleiknl. Mindnyjan hercegek, hercegnk. Mindent megkapnak amit szeretnnek leszmtva a szeretetet. Azt nem tudjk biztostani nekik, arra nem alkalmazhatnak embereket. Megtudtam azt is, hogy Mrinak nagyon rossz rzs, hogy nem szeretheti mindet gy, mintha a sajt gyereke lenne, hogy nincs rjuk elg ideje.
Megkszntem a beszlgetst, majd kimentem a szobbl.
Ezekkel az informcikkal a fejemben folytattam stmat a parkban. Nztem a gynyr felptst, a mestermunkt, a virgokat, a fkat. Nztem egytt az egszet, s nem rtettem. Nem akartam rteni semmit. treztem a reggeli csendet ami a gyerekek szobjban fogadott, rettem a nzst, a kznyt. Napom htralev rsze a gondolkodssal telt. Segteni akartam, adni nekik valamit, tudtukra hozni, hogy a vilgnak nincs vge, megosztani velk a szeretetet. Segteni akartam, s gondolkodtam hogyan tudnk. Az jszaka is a parkban lelt, a csillagoktl vrtam a vlaszt. Feltltdtem az jszaka puha lelsben, de mg a napfelkelte sem adta meg a vlaszt krdseimre. Egyedl maradtam szndkommal.
Elkvetkezend napjaimat figyelssel tltttem. Nztem mikor mit csinlnak a kicsik, mikor vannak a parkban, mikor a szobjukban, mit jtszanak, hogyan, egymssal hogyan kommuniklnak. Figyeltem ket ersen, s rteni akartam. Bele akartam mszni kicsi szvkbe s rezni ket.
|