Sz�llj h�t magasra, most megteheted. Mosolyogj r�nk onnan, hova k�pzelni sem merj�k magunkat. �llj mell�nk mikor f�j� sz�vvel kimondjuk neved, karold �t v�llam megt�r� mozdulatoddal. L�gy mellett�nk, mikor helyedre n�zve egy idegen n�z vissza �rtetlen�l r�nk. K�nny�tsd meg ismert mosolyoddal a szakaszokban r�nk t�r� felismer�s v�gtelen perceit. Magyar�zd el nek�nk, mert nem �rtj�k.

N�zz r�nk mosolyogva, mert Te m�r megteheted. Magunk mell� k�pzellek, ahogy gyereknek megmaradt lelked tudatni akarja, hogy felesleges minden k�nny. �rzem, hogy itt vagy mellettem �s olvasod mit �rok. R�lad is lek�stem… bocs�sd meg kem�nys�gem.

Oda akarok menni hozz�d, �t�lelni �s azt mondani, hogy hallottam mi t�rt�nt, de �r�l�k, hogy t�l vagy rajta. De nem lehet.

Gondolatban sz�lok hozz�d �s lelkednek suttogom, hogy hi�nyzol,sokszor gondolok R�d.

Menj h�t utadra, j�rd v�gig a f�nyt a szeretet hull�main utazva.

Ansbach, 2009. �prilis 14.