Eg�szen �tlagos napon val�s�tottam meg egyik c�lomat. Direkt mindent �tlagosra rendeztem. A hajam, a ruh�m, a mozdulataim. Neh�z volt eltitkolni az izgalmat, az ismeretlen felfedez�s�nek v�gy�t ami minden emberben felizzik hasonl� k�r�lm�nyek k�z�tt.

Megfontolt �s nyugodt l�p�sekkel k�zeledtem a n�gyszem�lyes hinta fel�, az egyiken egy kisfi� hint�zott. Fekete haj�, m�ly barna szem� 6-8 �ves k�r�li j�vev�ny. Herceg.  Kezeivel fogta a l�ncokat amik tartott�k a s�lyt, fej�t kez�nek t�masztotta �s m�lab�san ingott, le-le�r� l�baival elm�ly�l� �rkokat sz�ntva.

K�zvetlen�l a mellette lev� hint�t foglaltam el. Mert ez, elfoglal�s volt. Az egyik mozzanata a sz�m�ra m�r-m�r t�mad�snak min�s�l� k�zeled�semnek.

Fel�m fordult, megn�zett. Barna szemeit r�m emelte. Szomor�s�g, dac, kem�nys�g, er� f�nylett szem�ben de nem tudta eltakarni el�lem a val�di kisfi�t. Azt, aki nem v�gyik az �rzelmi t�vols�gra hanem kik�nyszer�ti mag�b�l azt,  azt a gyereket aki a szeretetet v�gyja, habzsoln�, j�t�kb�l minden helyzetben m�gink�bb kij�tszan� a t�r�d�st, akinek nem sz�m�t, hogy hol van csak ott legyenek azok akiket szerethet �s szeretik, hogy adjon �s kapjon de nem p�nzt, nem aj�nd�kokat hanem eg�szen egyszer� �s term�szetes sz�m�ra m�gis bonyolult �s megszerezhetetlen �lel�seket,simogat�sokat,pillant�sokat. Azt a hat �ves kisfi�t l�ttam, aki eg�sz h�tral�v� �let�ben ott fog bujk�lni a kamaszban, a f�rfiban. Ennek a hat �ves szomor�, v�gyait temet�, �rzelmeit fagyaszt� kisgyereknek kellene elmondanom, meg�retetnem, hogy ki � �s mennyit �r.