Megj�tszott magabiztoss�ggal tettem fel els�, ismerked� c�lzat� k�rd�seimet arra vonatkoz�an, hogy honnan j�n, mi a neve �s h�ny �ves �s mi a kedvenc j�t�ka. Megmondta, hogy a neve D�niel �s nyolc �ves, A F�k Gy�ker�nek orsz�g�b�l j�tt, legkedvesebb j�t�ka a hinta. A k�rd�s felesleges volt, m�r mindent adatot tudtam r�la de  el kellett kezdeni valahogy. Ezut�n a k�vetkez� p�rbesz�d zajlott k�z�tt�nk:

- Szeretsz itt lenni D�niel?

- Nem szeretek.

- Mi�rt nem? Itt mindened megvan amit k�v�nhatsz, sok kis j�tsz�t�rs, saj�t szoba…

- Az�rt nem, mert hi�nyzik az otthonom �s nem eml�kszem m�r a csal�domra.

V�lasz�val meglepett. Nem v�rtam ilyen erej� �szintes�get �gy els�re. Tal�n m�r hozz�szoktak a jelenl�temhez, �s nem tartottak t�lem ha egy�ltal�n �reztek �gy. Mindenesetre a v�laszomon gondolkodnom kellett egy kicsit �s csak olyan s�letlens�geket mondtam neki, hogy: „A sz�lei �rte j�nnek amint lehet, meg hogy szeretik itt �t” �s hasonl� �rtelmetlen dolgokat amiket m�r sz�zszor hallhatott. Ezzel meg magamat leptem meg, ennyi volt a nagy felk�sz�l�sem a vil�grenget� v�laszokkal. Azt hittem ismerem �ket, ismerem a gondjaikat pedig nem �gy volt.

Maradtam egy r�vid ideig m�g, �s hint�ztam. Jobbat nem tudtam Ha egyszer dug�ba d�lt minden j� sz�nd�kom arra vonatkoz�an, hogy majd �n megmondom neki mekkora kincs akkor legal�bb maradok hint�zni. Neki nincs sz�ks�ge arra, hogy arr�l besz�ljek, milyen �nmaga �s �n hogyan l�tom.  Nem kell kioktatnom.

                                                        *

Napokkal k�s�bb kudarcomb�l tanulva nem k�sz�ltem semmilyen tervvel, k�rd�sekkel f�leg nem v�laszokkal arra az esetre ha gyerekkel tal�lkozn�k. Fogalmam nem volt ezek ut�n mivel tudn�k seg�teni ennyi kicsinek. Fejemben m�r a t�voz�s gondolat�val foglalkoztam, bel�ttam sokat kell m�g meg�lnem ahhoz, hogy egy ehhez hasonl� helyzetben �gy tudjak viselkedni ahogy magamt�l elv�rom. Vas�rnapra terveztem az indul�som. K�t napom volt addig. Utols� hossz� s�t�ra indultam a parkban. Kellemes d�lut�n, csendes, mad�rf�tty�s, naps�t�ses �s puha. Eg�szen mag�val ragadott a term�szet megannyi csod�ja, a sok n�v�ny �s gazdag �llatvil�g. Egyed�l voltam, ilyen messzire a gyerekek nem szoktak elj�nni �s m�r j�t�kok sincsenek itt – teh�t teljes nyugalomban mer�lhettem el a tervezget�sben arra vonatkoz�an, hogy hova menjek �s mit csin�ljak. Gondolatmenetem akkor szakadt meg mikor l�t�t�vols�gon bel�l ismer�s alakot pillantottam meg egy bokor mellett. A kisfi� ismer�s volt, a hozz� k�thet� hang m�r nem. S�rt.

A nagy feladat. Mi lehetne nagyobb feladat egy hozz�m hasonl� embernek mint egy s�r� kisgyerek. K�t v�laszt�som volt �s mindkett�n komolyabban el kellett gondolkodnom. Vagy elmegyek mintha �szre sem vettem volna, vagy oda megyek hozz� �s el�veszem f�lelmetesen kis reperto�rral rendelkez� �tlett�ramat s�r� gyerek vigasztal�s�b�l. Embers�gb�l �t�sre vizsg�ztam, az ut�bbi lehet�s�g mellett d�nt�ttem.

D�niel olyan keservesen zokogott �s annyira zih�lt, hogy nem hallotta meg k�zeled�semet sem. Leguggoltam mell� �s megk�rdeztem mi a baj. V�laszt – term�szetesen – nem kaptam. Helyette fel�llt, fel�m fordult �s bel�m csimpaszkodva s�rt tov�bb. N�h�ny m�sodperc elrep�lt a csod�lkoz�ssal vegyes tehetetlens�ggel mire v�g�l sut�n �t�leltem. � csak s�rt �s s�rt, bennem pedig minden szaggatott leveg�v�tel�vel er�sebben kelt �letre az �szt�n. M�r karjaim sem pr�babab�ra eml�keztet� m�don fon�dtak k�r�, �s nem is a s�r�s ok�t k�rdeztem, hanem nyugtattam �t. N�h�ny perccel k�s�bb nyugodtabb volt �s a zokog�s is csillapodott, m�r csak egy-k�t krokodil nagys�g� k�nnycseppre korl�toz�dott, leveg�t pedig m�r norm�lisan vett. Nem sz�ltunk egym�shoz, neki nem volt mit mondania �n pedig nem tudtam megsz�lalni. Annyira gyorsan j�tt az �tlet, ami az eg�sz j�v�met megv�ltoztatta, hogy nem voltam k�pes szavakkal foglalkozni. Fel�lltam, felvettem Danit �s visszavittem a kast�lyba, lefektettem, kicsit nyugtatgattam, azt�n pedig egyenesen M�ri�hoz mentem.

                                                           *

Azt gondoltam, hogy hazaviszem Danit, ha a sz�lei fogadni tudj�k �s ott is maradhat, �n ott hagyom. Hosszasan gy�zk�dtem, hogy ez j� lesz a gyereknek. A legrosszabb ami t�rt�nhet, hogy �jra vissza kell ide j�nnie addig m�g val�ban haza nem t�rhet. V�g�l megengedte M�ria, hogy elvigyem �s rendesen kioktatott mit hogyan csin�ljak, mit mondjak a sz�l�knek �s term�szetesen nyomat�kosan hozz�tette mondand�j�hoz, hogy nagyon vigy�zzak a fi�ra.

Dani nagyon �r�lt a j� h�rnek, a nyakamba m�szott, mosolygott, ugr�ndozott �s folyton azt k�rdezte mikor indulunk. Vas�rnap indultunk, reggel. Elb�cs�zott a j�tsz�t�rsait�l, meg�lelgette M�ri�t �n pedig megk�sz�ntem mindent azt�n nagyokat mosolyogva elindultunk. Neki is egy h�tit�sk�ja volt, nekem is. A m�retekben �s terhel�sben hatalmas k�l�nbs�gekkel, nem sz�m�tott, �des teher. Minket v�rtak a m�rf�ldek, a mes�kkel �tfont �jszak�k, a k�rd�sek mikre v�laszolnom kellett, minket v�rt minden mi ezut�n t�rt�nt.

                                                           *

Soha nem �rt�k el a F�k Gy�ker�nek orsz�g�t. Gyakorlatilag elraboltam a gyereket �gy, hogy vigy�z� karok adt�k hazug kezeim k�z�. Pedig t�nyleg haza akartam vinni, boldognak akartam tudni �t. Abb�l a rengeteg szomor� gyerekb�l legal�bb egynek teljes�teni akartam a v�gy�t. Ahogy m�ltak a napok, a hetek m�r csak boldognak akartam l�tni. Velem pedig az volt.

Ansbach, 2009.