2005 nyar�n halt meg, egy forr� ny�ri nap �jszak�j�n a Balatonba fulladt. Cigarett�ztak, ittak �s j�tszottak. Eg�sz �jen �t nyert. Nyert �s ivott. M�morosan, … mit m�morosan... R�szegen a Balatonba futott �r�m�ben egy kis sz�rakoz�sra. Kiab�lt �s boldog volt. Hi�ba mondt�k neki ne tegye, m�gis bement. Azut�n nem l�ttuk �lve. Egy h�t m�lva tal�lt�k meg Si�fokon. Legal�bb boldog volt miel�tt… Boldog volt.

Az�ta az �n �letem is fordulatot vett. Tudok m�r besz�lni a hal�l�r�l, m�r nem r�z meg. Mert folyamatosan hat�sa alatt vagyok. Minden, amit mondok r�la olyan az�ta a ny�r �ta, mint egy folyamatos vallom�s �s gy�n�s egy�tt. Egy hossz� mondat, aminek sz�k�zeit k�nnyeim apr� szil�nkjai j�rj�k �t. �gy tekintek az emberekre, mint egy c�ll�v�lde apr�, felbukkan� mosolyg� kis b�buira, amiken alkalomadt�n megpattan a goly�, �k pedig csendesen kongva h�trad�lnek, hat�suk nincs semmire �s senkire. Amennyiben magamra mindenk�nt tekintek annyiban r�m nem hatnak. G�piesen �lek az�ta, ha nem lenne monotonit�s �n sem lenn�k.

D�lel�tt�nk�nt a parkban �ld�g�lek egy padon �s a m�ltat h�vogatom, azt pr�b�lom megmagyar�zni magamnak, hogy nincs m�lt �s j�v�, csak jelen van. Akkor pedig m�g � is velem van, �s amit elk�pzelek az a val�s�g. A m�lt a jelenem a j�v�m pedig a jelen. �rdekes j�t�k, nagyokat lehet k�pzelegni �s nagyokat lehet csod�lkozni ha egy ember k�zben megsz�l�t �s vissza kell j�nn�m val�s�gba.

D�lut�n a h�zban tev�kenykedem. Akkor is ha nincs mit csin�lni. Est�nk�nt kor�n lefekszem �s m�dszeresen k�nzom agyamat az eml�kez�ssel.

            A csal�dom tan�cs�ra elkezdtem t�rsas�gi �letet �lni. Gondolom az�rt unszolt�k ennyire, mert nem akart�k, hogy egyed�l maradjak. Igen, t�rsas�gban mag�nyosnak lenni pomp�s dolog, kiemeli azt, hogy senkit nem akarok magam mellett tudni. Val�ban egyszer�bb, mint ki�rni a homlokomra. T�rsas�gi �letemet is rendszeresen �ltem, mindig mindenhol ugyanazt, pontosan ugyanabban az id�ben.

Ez id� t�jt t�nt fel valaki a parkban. Nem, nem is a parkban. Hanem nekem, nekem t�nt fel. Eleinte csak az, hogy gyakran s�t�l arra �s bizony nem sajn�l t�lem egy pillant�st. K�s�bb egy szem�ld�k felh�z�ssal egybek�t�tt mosolyt sem. �n csak zavartan pillantgattam �s hol balra, hol pedig jobbra h�ztam el a sz�mat n�h�ny csod�lkoz�s mosoly erej�ig. Eddig is tartott az eg�sz. Nem tekintettem az eg�szre komolyabbk�nt, mint egy sima, parkban sokszor tal�lkoz�s �s ett�l ismer�snek �rz�s ismerets�gre.

            Eg�szen addig a napig, m�g le nem �lt mell�m.