Testemnek t�z�t sz�thatom s olthatom ha akarom. Lelkem l�zong� l�zad�s�val nem b�rok. Az elektromos vil�g zajain �thatolnak az �rz�sek melyekkel a vil�g h�v. �lmatlan hajnalokon lovak pat�it hallom, messzi hegyek tiszta suttog�sa borzolja idegeimet, v�remben az adrenalin �r�letbe kerget.

A t�volba v�gyom. L�tni �s le�rni akarom azt a vil�got mi a vil�got l�tva bennem sz�letik. Sz�l�t a napkelte de k�ny�r�g az alkony, hogy maradjak, mert a t�vols�got nem b�rom. Kett�ss�g az �letem, minek egyes�t�s�t keresem.

B�tors�g a kulcsa mindennek.

Akkor majd futhat a f�ld a l�bam alatt, t�voli patak csillap�thatja szomjamat, lovak f�jtat�s�t a h�tukr�l hallhatom, a vil�g megsz�lethet bennem �s �n le�rom.

Haza m�r �n j�v�k, egyed�l �n. A kett�ss�g, mit m�sokb�l eredeztettem bennem volt. Elt�r�m csorba t�kr�met, szerencs�tlens�g nem fenyeget. �nmagam ismerete aj�nd�k, ki�llni �rte m�r tett. Nincs mit sz�gyellnem, engem �gy teremtett. Nem tetsz�s vagy undor k�rd�se vagyok, hanem ember, ki ha nem tesznek �rte, egy eg�sz univerzummal sz�ll szembe.

Nem kell jel, nem kell egy nap. Egy �let kell, amit nekem pont �gy, mint neked, �lni adtak.

Csr. 2009. december 27.