Ha az �ress�g ellen k�zd�k,kongok, mint egy �st. Min�l nagyobbakat r�gok ann�l jobban f�j. Felmelegszem, �gy ha valami tartalom cseppen egy perc alatt felhev�tem �s elt�nik. Csup�n k�rvonalakat hagy, azt�n az isten, ki m�s n�lk�l nincsen, kietlen j�tsz�ter�n egyed�l marad.

Kerget gondolatmadarakat, rep�lni v�gyik azt�n a f�ldbe, v�gtelen k�r�ket fut, hegyre fel �s le, de f�ld�n fekve, zih�lva, �jra r�tal�l mit le nem hagyott, karjaiba z�rja �s mag��nak tudja az �ress�g n�ma l�nya. A vil�gon v�ltoztatni ma sem tudok.

Rengeteg d�monnal k�zdve, �gyam k�r�l cs�szva h�rg� �rd�g�kkel fekszem le. H�vom a f�nixet, ki poraib�l �jra�led. Mellkasomb�l kir�ppenve �lmaimat felrep�ti a f�nyes �gbe. Nyugalom ezen a v�kony sz�lon pereg le folyton pr�b�ra tett testembe. Szemeimet lehunyom, kezeimet r�g� �rd�g�kre �gyet sem vetve figyelek magamra, �s �lmaimba zuhanok.

Reggelre �bredve sebeimet takarva a vil�g el�l, elt�n�k. Sz�gyen magjaimat magamba vetve, b�r�m al� hal�los m�rget t�m�k.  Nem hat, mert �rzi t�bb kell, m�s�rt j�ttem. A vil�g melyre sz�lettem elvet, jogaimat tagadja. Hol az ember, ki f�ldinek elismer �s a vil�g el� felemel? Nem k�rek csak akarok, hiszek �s vagyok. Embernek gyereke, a j�v�ben �sszefut� csillan�s, jelennek b�r�ja �s m�g annyi m�s.

Nekem s�g a szeret�, a n�ma halott, a gyermek ki bar�tj�nak pofont adott, a sz�l�, a nagymama, kinek s�haja egy nemzet �r�k elnyomott �haja, a bar�t, az ellens�g a mindenki �s a sorb�l kil�g� �szre nem vett senki, hogy az �letben nincs m�s c�l csak szeretni.

Idegen �gyb�l forr�n feltekint, megnyugv� lelke p�ns�p hangj�n r�zend�t, j�t�kot farag, nevel, megint, t�maszt ny�jt, keresztbe tesz, �l �s szapor�t. Lelk�ben test�ben mocorog a k�n, hogy soha nem enyh�t a vil�g dolgain, de szeretnie kell, mert az er� mi elem�szt de �ld�s ha h�mp�lyg�se el�tt fejet hajt �s az �radatnak ajt�t nyit.

�gy van bennem �ress�g, hogy kimondva eltel�t a vil�g. M�g �lek �rt�nk k�zd�k �s minden nap elmondok egy fel nem fedezett, emberekben rejl� minden isten im�t.

K�rek m�g er�t �s elfogad�st, hogy b�rjam. Hogy sz�t emeljek azok�rt, kikre �tkot sz�rnak. Hogy v�llamon vigyem nem k�rt sorsukat, hogy �sszeszedjem eldobott �let�ket �s �jra a kez�kbe adjam.

K�rek m�g er�t, hogy fel ne adjam, hogy nap mint nap felkeljek �s �letemnek �rtelmet adjak.