A kab�tzsebemben hurcoltalak, eg�sz t�len. Most akarsz kisz�kni. Kezemet m�lyre nyomva tavaszi melegedben, a fagyott utc�kon lassan sz�rlak sz�t. Menek�lsz, j�tszol, nem akarsz ujjaim k�z� ker�lni, azt hiszed, �gy gondolom ez csak a virgonc tavaszi sz�l. Kev�s dolgot tudsz te onnan lentr�l, a kab�tzsebemb�l. Hogy elsz�ksz, csak j�t�k. Olyan vagy, mint egy �llat, hozz�m minden �sszel visszat�rsz.

Kaj�n vigyorral v�rlak, mint koldus a bort. Moh� szomjammal nyellek le testembe, hogy reggel rutinos j�t�kunkkal kergesselek a zsebemben. Ki-be j�rsz lelkemben, mint elhagyott h�zban a k�sza lepke. F�nyem, melegem nem leszel te, fiatal remeg� sz�vem b�rhogy is rem�l. A teremt�ssel teli tavaszt csak t�len hordom �n. Kisujjamba kapaszkodsz, utols� er�ddel ragaszkodsz, de elvisz messze, egy vil�got j�rsz be, �des, m�z illat� hajnalom, te tavasz, te sz�p.