Pr�b�lom nem elrontani a percet �s hagyni a napf�nyt arcomon j�tszani. Pr�b�lom elkapni a felh�t minek tetej�r�l a vil�gra n�zhetek. Pr�b�lom nem elrontani az �letem �s �lni, nem csak �t�lni mi�rt lesz a l�nyb�l n�ni, mi�rt nem lehet �r�kk�, v�gig �s v�gig, �jra �s �jra visszaj�tszani, megn�zni, el soha nem rontani.

Elk�s�rni, magam, miut�n v�ge lett. Saj�t angyalomnak lenni mi�rt nem lehet? Mi�rt, lehet? Kellhet, nem el�g az �g�ret, hogy jobb v�ge lesz. Kinek higgyem el, ha magam is ezt hazudom m�snak, a saj�t any�mnak, az eg�sz vil�gnak.

Jobb vagyok-e, ha el�d �llva, arcod mellemre vonva a csend igazs�g�t�l f�jdalmasan elhallgatva mondom el neked, hogy nem tudom, lesz-e vagy volt-e az �letre jobb alkalom. Tal�n tudni sem akarom.

Most �s itt �des, ami �des, kelljen az ami itt v�res, a m�ltb�l �s j�v�b�l visszat�rve fek�dj mell�m �s sz�d�lj bele a pillanatba.

�rezd az �zeket, cs�pjen, mi cs�p �s f�jjon ami mar, hogy az �dessel elnyomhasd hamar. Kibuggyan� v�rednek �tj�t k�vesd szemeddel, gy�gy�tsd be a sebet k�nnyeddel.

A bizonytalan l�tez�s k�tes �r�m�t ne k�rd�jelezd meg, adj m�g rem�nyt magadnak, hogy �rted kel fel a Nap. J�tszani kell azzal a napsug�rral, ujjaid k�z�tt �tf�zni, hajadba hosszan belefonni, elh�zni a pillanatot, csalni, elcsalni a perceket, hogy �rezd miattad lett ez a vil�g, �s r�d mosolyog minden elhull�sba siet� vir�g.

Bp. 2010. m�jus 18.