Hova eltettem eml�keimet nagy rendetlens�g van. Cs�t�nyok, hangy�k, giliszt�k r�gj�k �t magukat agyamon, megel�zve hal�lom, �gy lehet, hogy nem tudom felid�zni korai gyerekkorom. Elvar�zsol, m�sok eml�ke. Mivel �n nem rendelkezek a k�pess�ggel, hogy eml�kezzek, meg sem �rtem, hogyan tud valaki. Csak hallgatok, mint egy gyerek, m�g k�zen nem fog valaki magas, �s �t nem vezet a t�rt�netein.

Nagyon magas ember, fej�re sapkak�nt h�zza a morajl� felh�ket, ruganyos j�r�s�t ut�nozni pr�b�lom, tetszik a kavics csikordul�sa a l�ba alatt. Hogy miket nem tud �? Egy�ltal�n, a vil�g is csak ott �s csak akkor l�tezik, amir�l besz�l. A t�rt�net kezdet�hez kapcsol�dik a v�ge, k�l�n�ll� bolyg�k�nt kering a vil�gban �s minden alkalommal mikor elmondja, �n ott vagyok. �tl�tsz�, gomolyg� energiak�nt megjelenek �s l�tok, hallok �pp csak bele nem sz�lok a t�rt�net cselekm�ny�be, hogy megv�ltoztassam azt. Jobbra.

Mikor �n gyermeki t�rt�netemet mes�lem, az mind hamis. Hamis, mert nem bel�lem sz�l, csak r�lam. Nekem is �gy mondt�k, �n is csak elmondom.

Elmondom, �s �rzem, hogy nem n�v�k nagyra, nem fogom meg a hallgat� kez�t �s nem vezetem �t sz�nes, van�lia illat�, piszkos f�ldes eml�keimbe.

Budapest, 2010. j�lius 21.