Hogy hogyan �rtem ide. Kiszakadtam a f�nyb�l �s belezuhantam ebbe a rejtett paradicsomba. Testet �lthettem �jra, hogy b�r�m�n �t �rezhessem mir�l m�shol csak k�pzel�dtem. Az illatokba burkol�zva, a napf�ny meleg�t�l, az �l� �let f�radts�g�t�l laz�n elny�lva figyelek, hogy jelen legyek a pillanatban. Annyi szennyezett r�teg fedi el a l�nyeget, annyi a helytelen �t fel� mutat� seg�ts�g, mi elvezetne onnan ahov� j�ttem, �s siker�l, siker�l, mert n�zd meg h�nyszor elt�vedtem.

Be kell csuknom szemem, hogy �jra l�ssam magam, be kell csuknom szemem, hogy felt�ltsem ezt a csod�s vil�got szeretettel. Elhal� k�r�seit hallva sz�vem felforr�sodik �s szeretem, szeretem ezt a F�ldet �s a rajta �l�ket olyan h�vvel, hogy mindig adok egy �j napot a m�nak.

Hozz�m sem kell �rned, r�m kell sem n�zned, hogy tudd, gondolok r�d. �n sem eml�kszem m�r, mert elfordultam onnan ahonnan j�hetett volna a felismer�s, de ne b�nk�djunk ezen, mert m�g b�rmi lehet.

Tedd f�nyed f�nyembe, forogj k�r�l�ttem, hogy ketten t�bbek legy�nk, mossuk tiszt�ra elhom�lyos�tott l�ny�nk, hogy a jobb j�v�ben m�r mi is �lhess�nk. 

Mennyi �rhetetlen mondat. B�r ki tudn�m fejezni magam. N�zz r�m �n �lek, �n most �rzek �s annyi de annyi hatalmam van. J�t kell, hogy teremtsek.

Bp. 2010. okt�ber 27.