A kabátzsebemben
mTimi 2010.03.10. 19:30
A kabátzsebemben hurcoltalak, egész télen. Most akarsz kiszökni. Kezemet mélyre nyomva tavaszi melegedben, a fagyott utcákon lassan szórlak szét. Menekülsz, játszol, nem akarsz ujjaim közé kerülni, azt hiszed, úgy gondolom ez csak a virgonc tavaszi szél. Kevés dolgot tudsz te onnan lentről, a kabátzsebemből. Hogy elszöksz, csak játék. Olyan vagy, mint egy állat, hozzám minden ősszel visszatérsz.
Kaján vigyorral várlak, mint koldus a bort. Mohó szomjammal nyellek le testembe, hogy reggel rutinos játékunkkal kergesselek a zsebemben. Ki-be jársz lelkemben, mint elhagyott házban a kósza lepke. Fényem, melegem nem leszel te, fiatal remegő szívem bárhogy is remél. A teremtéssel teli tavaszt csak télen hordom én. Kisujjamba kapaszkodsz, utolsó erőddel ragaszkodsz, de elvisz messze, egy világot jársz be, édes, méz illatú hajnalom, te tavasz, te szép.
Budapest, 2010. március 09.
|