Azért, hogy az általam írt bejegyzéseket, verseket, gondolatokat máshol is közzétehessék írásban kell az engedélyemet kérni ezen az e-mail címen: mo.timi@citromail.hu
Hosszú sétáimat nem szoktam megszakítani. Testem halad előre, mozog, csodálom az agy, a működés hatalmát, csodálom a szerkezetet. Gondolatom messze, nagyon messze jár. Olykor annyira elválok a valóságtól, hogy gondolkodnom kell mit láttam az igazi szemeimmel. Egy ilyen séta alkalmával futottam bele magamba. Testembe futottam, a két bőr sejtjei úgy folytak át a másikba és olvadtak össze, hogy a lélegzetem is elállt. Holdvilágos, várostól bűzlő utcán csodák történtek egymás után. Kezdve a bőrrel, a hússal, a szervekkel. Ijesztően önmagam voltam. Egyetlen lelkem kevés volt ebbe a két testbe ezért továbbléptem. Kiléptem. Átolvadtam testemen és újra egyedül voltam. Komfortosan süppedtem megszokott határaimba és végül hazaértem. Megszokott komótossággal lépdeltem a lépcsőkön.
Vajon mi van azzal a másik testtel? Benne semmit nem hagytam. Üresen kóborol, üresen él, csak ennek a világnak. Ide gondol, nem álmodik, nem kapcsolódik felsőbb és örök szeretethez. Jár, csak jár és él törvényszerűen, szabályosan. Mi lehet azzal a testtel?