Jazz szól, mert szívem zenél. Olyan boldog kis dallamok szállnak ki testemből, hogy minden ember lába ütemre lép. Nézd a szél is fúj, a lehulló levelek táncolnak és szégyenlősen elfordulnak a komisz szemek elől. Napfény nézi magát a víz tükrén és szívét a Holdnak kiönti, egymás után járnak, énekelnek, szerelmet vallanak, hogy egy nagy beteljesülésben vége legyen a múltnak és jövő szülessen. Általános mulatság van a réteken és minden járdaszegélyen kinőtt fűszál is táncol, ha mellette elmegyek. Por forgolódik cipőim körül és esőcseppek hűtik a forrongó világot, mit szívem tart tűzben.  A felhők megállnak az égen és puha testükkel alakjukat váltogatva, mosolyogva integetnek nekem. Hangyaraj követ, széthordják jókedvemet és minden házba visznek egy különösen fénylő porszemet.

Testetlen, boldog lelkek mellettem villogva énekelnek, átüt a boldogság a Boldogságba, örömtől ittas arcok kérnek minden fordulónál táncra. Körbejárom a Földet, ha mondom, érzi minden ember amit én érzek. Egy percre minden testben megpihen magasan rezgő életkedvem és születendő boldogságot hagyok magam után, mert szeretem az életem.

Bp. 2010. szeptember 23.