�gy bukkanok fel az es�cseppek k�z�tt, mint els�llyedt haj�b�l az utols� leveg�bubor�k. Feln�zek �s elpattan burkom, a vil�ggal eggy� v�lok. Nincs, mi megk�l�nb�ztessen. Vizes �lmomban �llva elt�volodik kif�jt leveg�m a testemt�l �s sz�ll, sz�ll a p�ra, hogy a villamos ablak�ra �lj�n. Izgatott es�cseppek pattannak sz�t fejemen �s arcomon csorog a m�r felmeleg�tett tisztak�k. El�sz�r m�g megijedek, hogy v�dett arcomba csap�dik a v�z, �tl�pi szeretett aur�m meleg hat�rait �s oda, a szemem al� v�g�dik… h�t csin�lja csak. Az els� perc ut�n nincsen fut�s vagy siet�s, bele�ll a m�ba a m�lt, a t�rekv�s �s tud�s �si kis magja megmozdul valahol testen bel�l, hol m�gsem a szervek vannak, �s s�g, s�g az istenadta az agynak, hogy nincs mit�l f�lni. Merni kell k�rni, hogy hagyja abba, ha akarom, megkapom. Vagy v�rjak, v�rjak, mert ez j�, az emelked�r�l sietve elfoly� kis foly�, csak j�t�k, nincs becsomagolva, de aj�nd�k, �r�ljek neki. Kis t� gy�lik, a gyerek m�g l�tja �s k�pzeletben fejest ugrik, a sz�l� elr�ntja, vizes lesz a l�ba, beviszi a lak�sba �s a kellemes m�anyag bor�t�sra a cs�nya v�z r�folyik.

A szekr�nyben n�polyik, a gy�m�lcs �s z�lds�g m�r azel�tt meghal, hogy h�s�ba harapn�l, nem �rzel semmit, nem �rez semmit.

Felejtsd magad itt, hagyd, �s a term�szet megh�d�t.

Bp. 2010. okt�ber 5.